Mindenki tökéletes szülő akar lenni. Amint kiderül, hogy gyermeket várunk, felvértezzük magunkat a legmodernebb tudással, már keressük a megfelelő programokat gyermekünknek, néhányan talán már azt is tudni vélik, hogy hova jár majd iskolába a csemete.
Nos, én is így éreztem, mikor az első gyermekemet vártam, és születése után szinte adott volt, hogy babaúszásra is megyünk. Aztán mégsem, mert nem hallottam jó tapasztalatokat. Sokan a higiéniát említették, bár szerintem ez lett volna a legkevesebb, ma már odafigyelnek az uszodák és az oktatók, hogy milyen vízbe engedik be a kicsiket. Majd olvastam, hogy azok a gyerekek, akik babaúsztak, nehezen tanulnak meg úszni. De, ami aztán végleg meggyőzött arról, hogy igazam volt, hogy nem vittem a bébit, az az, hogy a mozgás- és idegrendszeri fejlődésére nem lett volna jó hatással. Most sokan talán megvetnek, de beszéltem több szakemberrel, és mind azt állítja, hogy a bébiúszás az nem természetes mozgás, és bár úgy látszik, hogy élvezik a gyerekek, valójában nem tanulnak vele semmit, sőt! Ezek a gyerekek később biztos, hogy fejlesztő pedagógus kezébe kerülnek, mert a mozgásfejlődésükbe bekerült egy nemlétező forma, ami később tanulási problémákhoz vezethet.
Tehát, persze lubickoljanak a picik, ha akarnak, de csak fogjuk a karunkba őket, és ne akarjuk, hogy ússzanak, csak azért, mert az anyaméhben lebegtek nem sokkal ezelőtt. Ha kijöttek, akkor kint vannak, és ehhez az életformához kell alkalmazkodjanak. Majd óvodás korban az úszás valóban jót fog tenni, de az nem ugyanaz.
Holleanyu
