Ha február, akkor farsang az oviban! Ez egy másik para a számomra. Már november-decemberben azon kezdek gondolkodni, hogy mi is legyen a gyerek. Persze ilyenkor megkérdezem őt is, mi szeretne lenni, de a válaszok vagy nem elég meggyőzőek, vagy kivitelezhetetlenek. Szerencsére az idei hercegnős ruhát még a nyáron megvettem leértékelve. Még így is 6000.- Ft volt, de az eredeti áráért tuti, hogy nem veszem meg se nyáron se télen. Ebbe a ruciba is csak azért gondoltam befektetni, mert a lányom szeret hercegnőnek beöltözni, és így talán nem csak egyszer veszi fel egy évben.
Mert a jelmezeknek ez az egyik legnagyobb fogyatékossága, hogy egyszer kell, aztán soha. Azon sorstársaim, akik, mint én, nem tudnak varrni, és kézügyesség terén halmozottan hátrányosak, kénytelenek körülnézni a piacon. A szupermarketeket elárasztották a szerintem elég silány minőségű jelmezek, átlag 4000.- Ft-os áron, ami azért meggondolandó. Még a kínai piacon is legfeljebb egy ezrest spórolhatunk. Méretválaszték az se itt, se az áruházakban, tehát ha mindenáron venni akarunk, akkor lehet, hogy lejárjuk a lábunkat, mígy találunk egy megfelelőt.
Én jobbnak tartom a kölcsönzést, bár igaz, az is elég macerás. Egyszer kiválasztjuk, lefoglalózzuk, majd értemegyünk, és még az esemény után azonnal rohanunk vissza az öltözékkel, mert különben még egy napi díjat ránksóznak. Ennek ellenére szerintem olcsóbban kijövünk, és a ruha nem a mi szekrényünkben marad porfogónak.
Amúgy minden elismerésem a kreatív szülőknek, megdobhatnának néhány ötlettel.
Holleanyu
