Tehát ott tartottunk, hogy a néhány hónapos csöppségnek megtaláltuk a megfelelő szakembert, és úgy tűnik szükség van a terápiára. Amire számíthatunk. A pici egyáltalán nem fogja élvezni, de nem feltétlenül azért, mert fájdalmas, hanem azért, met nem érti mi ez a macera, és miért nem lehet anyával. Erősítsük meg magunkat, és ne szívjuk mellre, hogy a csemeténk ordít és sír. Gondoljunk arra, hogy ez az ő érdeke. Az esetek többségében néhány hónap kezelés elég, általában hetente egyszer fél óra. Az ár úgy 2-3000 Ft. alkalmanként. Nem olcsó, de itt most a gyerek egészségéről van szó. Az állapotfelmérés általában ingyenes, ha az alapítvány központjából kérünk segítséget, esetleg tudnak adni kedvezményt az árból, de őszintén szólva nem hallottam még ilyenről.
A terápia lényege egyébként annyi, hogy erősen masszírozzák a gyerekeket, minden izomcsoportot stimulálva és munkára kényszerítve ezáltal.
Leginkább a mászást szokták előtérbe helyezni, mert az a tapasztalat, hogy azok a gyerekek lesznek könnyebben diszlexiásak, akik nem másztak. Semmi sem törvényszerű, de a megfelelő fejlődésnek vannak szakaszai. Azért, ha nem mászott a gyerek, vagy nem szabályszerűen (!), akkor még ovis korban is van segítség, de erről majd később.
Még egy dologra hívnám fel a figyelmet, amit sokan elkövetnek, hogy bébikompba teszik a még nem járó gyereket, mert úgy vélik, hogy biztonságos. Hát lehet, hogy biztonságos, de nem hasznos. Ezeknek a gyerekeknek a legtöbbje, balett lépésekkel tanul meg járni, mert azt szokta meg, hogy lábujjhegyen kell közlekedni. Ahhoz, hogy rendesen tudjanak járni, szintén Dévény-módszer szükségeltetik. De persze van lehetőség a megelőzésre. Bébikompot ne!
Holleanyu
